Öröm

Mostanában nem jutott időm írni a blogomat. Ennek oka, hogy most az ő nyelvi fejlődésével kell foglalkoznom:

De lassan azért jut másra is időm a kisfiam mellett!

Így azt tervezem, hogy a blogban a magyar nyelv egy-egy érdekes jelenségéről írok. Nem hosszan, mert nem célom tudományos értekezéseket írni itt. Viszont a nyelvtanulók számára talán érdekesek lehetnek ezek a kis nyelvi lelemények. Lelemények más értelemben is, mert általában az óráim során csodálkozom rájuk.

Íme a mai lelemény:

Egyik tanítványommal tanultuk, hogyan lehet mondani magyarul, ha valaki örül. Az egyszerű “Örülök (valaminek)” mellett természetesen számos kifejezés található erre a magyar nyelvben, melyek különböző intenzitást fejeznek ki:

boldog vagyok
örvendek / örvendezem
ujjongok
repesek a boldogságtól
majd kiugrom a bőrömből (örömömben)

E legutóbbi kifejezésre csodálkoztunk rá holland tanítványommal együtt, ugyanis a kifejezés hollandul is létezik. Ám míg a magyar nyelvben ez rendkívüli örömet és boldog izgatottságot ír le, addig a hollandul beszélők akkor ugranak ki a bőrükből, ha borzasztóan mérgesek. El is tudom képzelni ezt a lelkiállapotot, amikor valaki annyira dühös, hogy legszívesebben elhagyná a saját testét is, hogy megszabaduljon a negatív energiáktól. Ezzel szemben a magyarul beszélők a túl sok pozitív energia miatti izgatottságunkban érzik úgy, hogy szinte már nem is a saját testünkben léteznek.

Lám-lám mennyire vigyázni kell, amikor idegen nyelven beszélünk, hiszen ez a kifejezés is két mennyire különböző lelkiállapotot ad vissza.