Magyarórák a Pécsi Tudományegyetemen

Április végén nagyon izgalmas napjaim voltak az egyetemen. Levizsgáztattam közel 40 külföldi hallgatót magyar nyelvből. Az őszi és a tavaszi szemeszterben a Pécsi Tudományegyetem Nemzetközi Oktatási Központjában tanítottam magyar mint idegen nyelvet zömében (de nem kizárólag) jordán hallgatóknak (volt néhány svéd, kínai és nigériai hallgatóm is). Egy hosszú munka eredményét láthattuk, hiszen a hallgatók egy részét november óta tanítottam. A diákok úgy érkeztek Magyarországra az ősszel, hogy semmilyen ismeretük nem volt a magyar nyelvről, a tanulást az ábécével és a kiejtéssel kezdtük. Azzal együtt, hogy a diákok egy része csak hetente egy dupla órában tanult magyart és közben rengeteg más tantárgyat is tanultak, örömmel töltött el, hogy mindannyian eljutottak odáig, hogy be tudnak mutatkozni magyarul, tudnak vásárolni a piacon, rendelni az étteremben, tudnak mesélni a családjukról. Persze még nagyon kezdő mindenki, de ez egy jó kezdet ahhoz, hogy öt év múlva képesek legyenek magyar nyelven gyakorlatot végezne egy magyarországi kórházban. Ezt kívánom mindannyiuknak, valamint sikeres felvételi vizsgát!

A vizsgák mellett persze jutott idő a közös időtöltésre is. Úgy gondolom, hogy a magyartanárnak az is a szerepe, hogy segítse a külföldi diákok beilleszkedését, enyhítse a kulturális sokkot, és megismertesse, sőt megszerettesse a magyar kultúrát velük. Ezért már az órai feladatok során is igyekeztem minél többet adni a magyar kultúrából: mentünk vásárolni a piacra, beszéltünk a magyar népzenéről, tanultunk magyar dalokat, beszélgettünk a hagyományos magyar ételekről stb. Ez utóbbi a jordán diákok esetében különösen nagy kihívás volt, mivel a vallásuk tiltja a sertéshús és az alkohol fogyasztását. Tehát a magyar ételek közül nagyon sokat eleve nem kóstolnak meg, és segíteni kell őket abban, hogy mit ehetnek egyáltalán. Nagyon fontos volt tehát megtanítani nekik a következő kérdést magyarul: “Van benne sertéshús?” Ugyanígy hiába dicsérnénk nekik a kitűnő magyar borokat, számukra egy borkóstoló nem a legjobb programkínálat. Viszont igazán nagyon érdeklődők, ha Magyarország természeti kincseiről van szó, és nagyon tudják értékelni gyönyörű tájainkat – különösen a tavaszi zöld, üde, virágos környezetet.

Szerencsére volt időnk arra is, hogy közösen kiránduljunk. A csapat egyik részét szülővároskámba, Pécsváradra hívtam meg, ahol a pécsváradi várat néztük meg. A csapat másik felét (nigériai, svéd és keresztény jordán hallgatóimat) Zengővárkonyba vittem el, ahol megnéztük a Míves Tojás Gyűjteményt és a Rozmaring Vendégháznál egy borkóstolón (igen, nekik szabad) vettünk részt. Mindkét kirándulás nagyon jól siketült, és jó volt eltölteni egy közös napot, mielőtt elbúcsúzunk egymástól.

Íme néhány fotó:

IMG_0498_1

IMG_0504_1

IMG_0509_1

IMG_0515_1

IMG_0513_1

borkostolo1

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

 

You may also like...

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>