Faháztól, faházra, faházszor, faházba…

Most egy kis nyelvtanozás következik… (De csak amennyi szükséges ahhoz, hogy el tudd mondani, amit szeretnél. – Szoktam hozzátenni a diákjaimnak.)

A blogbejegyzés címe valószínűleg csak a magyar olvasóknak mond valamit. Markos György humorista Esti mese című kabaréjelenetében hangoznak el ezek a sokszor idézett mondatok: “Mentek, mendegéltek, amíg oda nem értek egy nagy faháztól, faházra, faházszor, faházba. Valamelyik jó, osszátok be magatoknak, gyerekek!” – mondja az orosz barát, Andrej, amikor magyar gyerekeknek mesél. Aki nem ismerné, itt megnézheti a jelenetet.

Markos György: Esti mese

Mi pedig a továbbiakban azzal szeretnénk foglalkozni, hogy mi Andrej problémája. Andrejnak gondja akadt az igevonzatokkal, vagyis nem tudja eldönteni, hogy egy mondatban a főnevekhez milyen végződés fog járulni. Sok magyarul tanuló szenved ettől. Andrej végülis frappánsan oldja meg a helyzetet: rábízza az anyanyelvi beszélőkre, hogy a kontextus alapján kiválasszák a megfelelő végződést. Ez persze a magyaroknak nem is jelent problémát. És Andrej üzenete átmegy, értjük a mesét. De persze nem a mese szórakoztat minket, hanem Andrej hibái. Ám ha a külföldi szeretné, ha komolyan vennék, mégiscsak hasznos volna megtanulnia az igevonzatokat.

Természetesen ebben nagy felelőssége van a tanárnak is. A magam részéről erre a feladatra igyekszem már a kezdő tanulókat felkészíteni, anélkül, hogy elbátortalanodnának a kommunikációban. Ez a következő lépésekben történhet:

  • Az első igevonzat, amellyel általában találkozik a tanuló, a tárgyeset. Mivel ezt az újabb könyvek esetében egy funkcióval együtt tanulja meg, még csak néhány ige kapcsán jelenik meg.
    Kérek egy kávét.
    Veszek tejet és kenyeret.
    Iszom egy kávét.
    Eszem egy szendvicset.
    Ha már megértette a tanuló, hogy mire szolgál a -t végződés, kétféle kérdést szokott feltenni:
    1. Ez csak ennél a néhány igénél van így? (Nem, sajnos nem.)
    2. Honnan tudjam, mikor kell használni?

    A válaszom mindig az, hogy amikor megtanulsz egy igét, azonnal tanuld meg azt is, kéri-e az ige a mondatban a -t végződést. Erre egyrészt azért tartom fontosnak felhívni a figyelmet, mert sokkal könnyebb a szókincs folyamatos bővítése közben rögtön megtanulni a vonzatokat is, mint később, középhaladóként egyszerre megtanulni több oldalnyi igének a vonzatait. Másrészt jó, ha a tanuló minél hamarabb ráérez a nyelvnek erre a működésmódja, hogy az ige határozza meg, milyen végződések lesznek a mondatban szereplő főneveken. Más indoeurópai vagy szláv nyelvek esetében sincs ez másként, de nem biztos, hogy tudatosult ez a nyelvtanulóban.
  • Amikor egyre újabb és újabb ragokat tanulunk meg, mindig tanulunk hozzá tipikus igéket, és ennek megfelelő szövegkörnyezetben használjuk sokat őket.
    Például: a -val/-vel végződés tanulásakor az utazik, közlekedik, találkozik igéket tanuljuk meg mindenképpen.
    Így tehát a kommunikációban, tipikus előfordulási helyzetekben tanulhatják meg az igék vonzatait.
    (Külön feladat a helyet és időt jelölő végződések megtanulása (-ban/-ben; -ba/-be stb.). Szerencsére ennek van egy jól megtanulható szabályrendszere, ami elég ismert, ezért itt most nem részletezem.)
  • Amikor már bő a repertoár szükséges drill feladatokkal is gyakorolni. Én ilyenkor minden óra elejére készítek néhány mondatot így:
    én, találkozik, János, belváros
    Megoldás: Én találkozom Jánossal a belvárosban.
    A tanulás megkönnyítéséhez itt már szoktam adni egy listát, amit lehet otthon memorizálni. Szerencsére nem most kell mindent megtanulni, hiszen egy csomó igét és vonzatát már régóta használjuk!
  • A drillek mellett jó, ha a kommunikációban is alkalmazni tudja a diák a már megtanult végződéseket. A gördülékenységet segíti a jó begyakorlás mellett, ha gyakran használt mondatokra felhívjuk a figyelmet.
    Erre jó feladat, ha kitalálunk egy szituációt egy mondat köré.
    Például a mondatunk így hangzik: Emlékszel m? A diákok feladata pedig, hogy készítsenek egy olyan párbeszédet, amelyben elhangzik ez a mondat.
  • Amikor egy szöveget olvasunk és dolgozunk fel, szintén igyekszem felhívni a figyelmet az igék vonzataira.
  • Vizualizáljuk az elkövetett hibákat! Mindig elmondom a diákoknak, hogy az bizony kellemetlen élmény lehet a doktor bácsinak, ha “Az orvosba megyek.” vagy “Az orvosra megyek.” és nem “Az orvoshoz megyek.” Ezt néha le is rajzoljuk. (-:

Gyakori tapasztalatom, hogy sem a tanulók nem koncentrálnak arra, hogy megtanulják az igékkel együtt a vonzatokat is, sem a tankönyvek nem vezetik be fokozatosan ezt a tanulási feladatot. A német és az angol nyelv esetében a nyelvórákon nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy megtanítsák az igék által vonzott esetet és prepozíciókat. A magyar nyelvben ugyanez a munka vár a nyelvtanulókra, csak éppen nem prepozíciókat, hanem szuffixumokat kell megtanulniuk. Erre pedig jobb időben felkészíteni őket, és nem egyszerre zúdítani rájuk a feladatot.

Ha mégis még mindig Andrej útját követed (faházra, faháztól, faházszor), akkor ez itt egy nem teljes, de a legfontosabb igéket tartalmazó lista:rektion
Gyakorolni azonban el kell jönnöd magyarórára! (-:

You may also like...

1 Response

  1. Karola Krautschneider szerint:

    Ich wünschte unsere Lehrerin würde auch so unterrichten!!!!!! Jetzt weiss ich endlich, was “Rektionen” sind!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük